Nem akartam, hogy megint a Köki legyen a téma, de mivel a város más pontja tökéletesen járható és minden a megszokott kerékvágásban folyik, így az élményeim csak ide koncentrálódnak.

A reggel jobban indult, még a bérletvásárlás is gördülékenyen ment. Már azt hittem, hogy ez a nap nem hoz új élményeket, de nem kellett csalódnom.

Este hazafelé az új kialakított buszmegáló újabb megjegyzésekre sarkalt. Azt már nem említve, hogy 9 busz áll meg ott, ebből minimum 4 csuklós. (az egyik a Havanna lakótelepi 136E, amin egy átlagos napon is telt ház van!) Mindenki az első sorokban nyomul, persze azért, mert a hideg ellenáre a megfagyott jeget az utazók már feltaposták sárrá. Ha bejön egy busz általában át kell verekedned magad az elől állókon, mert senki nem mozdul. Minden második ember bagózik (amit jelenleg nem csodálok) és vagy tüdőbeteg leszel vagy lemaradsz a buszodról. Dönthetsz!

A buszvezetők nem kaphattak valami egyértelmű körlevelet, mert az egyik nem áll be, amíg előtte bent áll busz, a másik meg egy csuklós mögött is kinyitja az ajtaját, még ha nem is a járdáról kell hozzá fellépned a buszra. Ennek az lesz a következménye, hogy a felszállok nem csak előre, de jobbra-balra rohangálnak. Kész kabaré!